Zeneiskola kialakítása a volt Jezsuita konviktus épületében.

A soproni Zeneiskolát a Szent Mihály dombi városrész évtizedek óta üresen álló épületébe, a 17. századi, védett, volt jezsuita konviktusba helyezték át. Az igen értékes épület így megmenekült a pusztulástól, a kialakuló együttes pedig alkalmas és méltó környezet arra, hogy a zeneiskolai szerepen túl a város zenei életének központjaként működjék. A feladat megoldására országos nyilvános építészeti pályázatot írt ki a város. Ennek nyerteseként kaptunk megbízást.
Az épületbelső térszerkezete tökéletesen alkalmas a kívánt funkcióra. Az egykori déli kertkapcsolatot helyreállítottuk, és új funkciókkal a pincét is bekapcsoltuk a téregyüttesbe. A korábban nyomasztóan nagy és meglehetősen komor épület hatását sikerült ellensúlyozni a talált homlokzati festés megújításával - több világos tónus alkalmazásával, - valamint az ablakok élénk színezésével. A színek választásánál a famennyezet alapszíneit - szürke és vörös – használtuk. A tervezés során nagy kihívást jelentett, hogy ellentmondás feszült a tervezési programban kívánt jelentős szintterület és a telek szűkössége között. A megoldást a környék sűrű városszövete kínálta: az új szárnyat az északi oldalhatárra helyeztük, és „J” alakú befordításával továbbfűztük az itt jellemző hosszú, szűk udvaros, feszes térstruktúrát.

Farkas Máriával és Józsa Ágotával